Aelena - The innocent

Valamikor réges-régen még a Teremtés kezdete előtt az Úr
megteremtette az angyalokat, köztük engem is. Tudom, úgy hangzik, mint valami
mese kezdete, talán az is, de jól figyelj halandó s halhatatlan, mert most az
én történetem következik. Mindenre emlékszem.
Emlékszem az evolúció kezdetére, Bábel tornyára, Szodomára és Gomorrára… Még
nagyon sokáig sorolhatnám. Ezeket mind láttam, a legtöbbnél ott voltam, mivel
feladatom volt.
A kezdetekben nem értettem Atyánkat. Nem értettem, hogy miért kéne szeretnünk az
egyszerű halandókat. Emlékszem Luciferre, talán ő bizonytalanított el engem, de
bukása előtt sem mertem szembeszállni Atyánkkal, de miután Lucifert a pokolba űzték
rájöttem, hogy én nem akarok ilyen sorsa jutni. Bevallom féltem, rettegtem.
Egyedül voltam, senki sem törődött velem. Nem tudom mennyi idő telhetett el a
magányban, de egyszer csak egy hangra lettem figyelmes. Ő volt Castiel. Már az
első benyomás is nagyon pozitív volt róla. Évezredekig ő volt a legfőbb bizalmasom,
talán sokkal több is az én oldalamról, de nem tudom biztosan.
Az évek során egyre jobban lenyűgöztek a halandók és a művészetük, főleg a
zene. A legrosszabb napjaimon is képe volt jobb kedvre deríteni, ha a halandók
játékát hallgattam. Gyakran jártam mások Mennyországába, hihetetlen, hogy
milyen helyeket teremtettek maguknak. Számomra a Kert egy eldugott helye volt
maga a paradicsom. Egy hatalmas virágos mező, amit kettévágott egy patak. Azt
mondják, hogy mindenki mást lát a Kertben, én ezt találtam meg először, nem is
mentem tovább. Az idő lassan telt, de nem zavart.
Nyugodt életemet csak Rafael zavarta meg néha. Az a fennhéjazó barom azt hiszi
hogy be fogok hódolni előtte. Mégis mit gondol magáról? Én Atyánkhoz vagyok hű,
nem pedig egy arkangyalhoz. A lázadásomnak meg volt az eredménye. Megtámadott,
és sajnos veszítettem, sokkal erősebb nálam. Többször is elbánt velem, de én nem
hunyászkodtam meg előtte.
Én nem jártam le a Fölre annyiszor, csak néha porhüvelyt cseréltem. Kezdtem
rájönni, hogy Atyánk csak jót akar ezeknek a lényeknek, az a bizonytalanság,
amit évekkel ezelőtt Lucifer okozott, az elmúlt és helyét újból a szeretet
vette át. Nem undorral tekintettem a halandókra, inkább csodálattal. Az évek
alatt lenyűgözött az élni akarásuk, az az élet, amit maguk köré teremtettek,
ahogy fejlődtek. Igaz voltak rossz pontok is néhány életében. A járványok, a
szegénység, az éhezés, a háború, a vérontás. Ahogy telt az idő, gyakrabban
kellett lejárnom, mivel én voltam kijelölve fő személyként, aki lemegy a Földre
és gyógyít. Persze nem egyedül voltam, több százan voltunk, de így is rengeteg
haláleset történt. Megviselt engem a halandók szenvedése, átéreztem
fájdalmukat. A két világháború szörnyű volt számomra. Végig kellett néznem
milliók halálát, a hozzátartozók szenvedését… Nem, nem, nem. Menekülni akartam,
minél messzebb a fájdalomtól és szenvedéstől. Én nem ehhez szoktam, számomra
legfőbb a boldogság, a harmónia. A holtpontról Castiel hozott vissza nagy
nehézségek árán. Akkorra már vége volt a háborúnak, sőt már hatvan év eltelt.
Hogy nem vettem észre ezt? Hatvan évet kihagytam, de nem érdekelt. Ekkor már a
Winchester név itt fent is híres volt. Alig hittem a szememnek, mikor láttam,
hogy mit tesznek. Halandók, akik szembeszállnak a természet torz lényeivel,
pusztítják a gonoszt. Bíztam bennük, reméltem, hogy semmit sem rontanak el. A
pokol kapujának kinyitása egy volt a hibáik közül, de nem az utolsó. Az idősebb
fiú pokolra jutása után figyelemmel követtem a másik testvért. A démonlány
hálójába került, nem volt menekvés számára. Meg akartam ölni a szukát, de nem
tehettem. Ez volt a parancs, hogy maradjak. Castiel visszahozta Deant, de ott
is maradt, engem hátrahagyva. A pecsétek feltörése előtt már elszabadult a
pokol. Valahol mélyen éreztem, hogy ez lesz, de Lilith megölése után nagyot
csalódtam Samben. Fényes jövő várt volna rá, de így? Az élet pokol lesz
számára. Nem sokkal ez után döntöttem, lemegyek. Megkörnyékeztem Alice-t, aki
nehezen egyezett bele, de miután látta mire vagyok képes, belátta, hogy így a
legjobb mindenkinek. És így kerültem ide, a távolból figyelve a démonvadász
testvérpárt és Castielt. Félek a közelükbe menni, tudom, hogy Cas rögtön
észrevenne, pontosan ezért tartom a kellő távolságot.