Külvárosi rét

Tárgy: Re: Külvárosi rét Hétf. Május 13, 2013 2:47 am

Aelena & Hermione

Lehet hogy feldühítettem őt. Azt hiszem hogy a halandók nem szeretik ezt a lenéző beszédstílust, pedig én nem akartam megbántani, csak elmondtam a véleményemet velük kapcsolatban.
- Sajnálom, nem akartalak feldühíteni. – mondtam sajnálkozva, mivel láttam rajta, hogy dühös, de nem mutatta ki. Ki érti a halandókat? Én nem. Annyira furcsák, kiszámíthatatlanok számomra. Mindegyikük más. Nem úgy mint mi angyalok.
- Hidd el Hermione láttam a gonoszt, sőt jóban is voltam vele, képes lettem volna utána menni a pokolba. – távolba meredő pillantással mondtam el a legféltettebb titkom egy halandónak. Ő nem értheti ezt meg, ő nem tudja, hogy milyen voltam akkoriban. Ő volt az egyetlen aki elviselt, és ez sokat jelentett számomra. A szavait hallva felnevettem. Még hogy nem elég idős hozzá. Lucy mint próféta? Ez még új.
- Nem Lucifer nem volt próféta. Ő egy arkangyal. Atyánk kedvence volt. De ő nem értette meg, hogy miért kéne titeket, halandókat szeretni, ezért Ő Mihállyal a pokolba taszította a bátyámat és egy ketrecbe zárta. Hidd el, a fenti életet nem értheted meg míg oda nem kerülsz. A prófécia úgy tartja, hogy csak Mihály ölhetni meg Lucifert, de ha erre sorra kerül akkor az egész Föld lángokba fog borulni és eljő a Menny ide is. Vagyis minden halandó meghal. Ennél még a ti Tomotok sem félelmetesebb. És ami a legrosszabb, a legtöbb angyal ezt akarja. Tudod, sokan konzervatívak. – magyaráztam neki egyhangúan, de a szememben nagyon látszott a fájdalom, a múlt okozta a félelem, és a Rafael iránt érzett gyűlöletem. De ha jobban megfigyelt akkor láthatta Castiel iránt érzett tiszteletemet, szeretetemet…
- Ha gondolod segíthetek neked. A könyvesboltokban nem találsz olyan könyvet, ami igazat mondana. Nálam van pár könyv és sok dolgot tudok mutatni. Apropó. Apokalipszis. Javaslom, hogy figyeld a Jelenések könyvét, az legalább nem hazudik. – mondtam neki pár perc múlva. Tudtam, hogy mit akart, éreztem az auráját. Tudtam, hogy a világukban a káosz uralkodik, de a Mennyben is és a világ többi pontján is. Ismerem Dumbledoret, kedves ember, csak olyan furcsa. Találkoztam már halálevőkkel, vagy hogy nevezik magukat. Tudtam, hogy tudnak megölni, mivel rajtam csak az Angyalpenge ejt sebeket, semmi más. Na jó a porhüvelyemnek több baja eshet, de könnyedén meg tudom gyógyítani.
- Látod Mio, ez van mikor nem ismered a fajomat. Engem csak egy bizonyos fegyverrel lehet megsebezni. Alice-t pedig másodpercek alatt képes vagyok rendbe hozni. – feleltem mosolyogva, hiszen naivsága lenyűgöző számomra. Csendben végighallgattam kitörését, megértem aggodalmát, de csak azután szólaltam miután már kellőképpen lenyugodott.
- Azok az emberek akik meghaltak, mind békében élnek a saját kis Mennyükben, félelem nélkül. Senki sem bánthatja őket. Ott nincs Voldemort, vagy más, csak a béke. A varázslények nem oda kerülnek, de szerintem ők is boldogan élnek. – hát ez nem nagyon biztos. Mármint az utolsó része. Nem tudom, hogy hol van a Purgatórium, sohasem jártam ott, de nem is akarok.
Szeretnék valahogy segíteni nekik, de nem tudom, hogyan. Nem ismernek a halandók engem, a varázslók nem is hisznek a létezésünkben.
- Számodra lehet, hogy az a katasztrófa, de számomra nem az. Te nem tudod, hogy miket éltem át, nem tudod, hogy milyen volt végignézni a testvéreim halálát. – mondtam fájdalmas hangon. Nem hiszem el, hogy ilyen szűklátókörű. Könyörgöm ha Lucy és Mihály tényleg beteljesítenék a sorsukat akkor nem Voldemorrtól kéne félniük, hanem az életükre vigyázni.
- Tévedsz. Nem halhatatlan. Csak egy sötét varázslatnak hála nem lehet könnyen elpusztítani. Halhatatlanná nem válhatsz, halhatatlanok mostanában már nem is születnek. Őket Isten teremtette sokkal régebben mint te eltudnád képzelni. Na jó kivétel a vámpírok. – feleltem elmerengve, azt hiszem a lánynak nagy szüksége lenne arra, hogy elmondjak neki mindent, hiszen ilyen hozzáállással, és hitetlenséggel nincs nagy esélye túlélni. Meg kell mutatnom neki a mi világunk ellen hogyan védekezhet. Szüksége van egy védőangyalra, aki vigyáz rá. Én szívesen lennék az, úgyis régen nem volt részem ilyenben.

Tárgy: Re: Külvárosi rét Vas. Május 12, 2013 8:12 am

Aelena&Hermione

Ismételten lenézően beszélt az iskolámról, a varázslókról, a mágiáról pedig ő is ebben a világban élt. Kicsit dühített, de nem hagytam magam felbosszantani, elég volt, hogy én tudtam az igazat. A Roxfortban még sosem tanultunk olyat, ami rosszat hozhatott ránk és a tavalyi tanéven mindig megfelelően fel voltunk készítve. Velem sosem fordult még elő, hogy a tudatlanságom miatt keveredtem volna pácba, vagy nem lábaltam volna ki egy problémából.
Csak elnézően mosolyogtam lekicsinylő mondataira, ahogy egy másik fajjal, a kentaurokkal is szoktam viselkedni. Ők is sokat képzelnek bele a kis egyszerű fajukba. Szó sincs róla, értenek a jósláshoz és a csillagokhoz, de én, mint elsőszámú Twelany és jóslás utáló, hidegen hagy minde, ami hozzájuk köthető.
-Talán nem ítéltek még túl idősnek az ilyen horror történetekhez. - motyogtam, de közben gondolatban már tervezgettem a ürügyeket, amit a szüleimnek készültem mondani, hogy miért akarok én nyár közepén ellátogatni Az Abszol Útra, hogy bevásárlást tartsak a Czikornyai és Patzá –ban. - Vagy ez is a minisztérium óvintézkedése volt. - jegyeztem meg még, mivel nagyon valószínűnek tartottam, hogy Umbridge keze van a dologba.
Tudtam, hogy a következő évben minden jobb lesz, hiszen Dumbledore már nem hagyja, hogy más irányítsa az iskolát, de mégis bennem volt egy kis félelem. Mostmár teljesen biztos, hogy a gonosz bejutott a minisztériumba és kitudja hány napunk van még addig, amíg el nem foglalják az egész felsőintézményünket a halálfalók.
-Olvastam róluk egy rakás legendában. A bátyád egy próféta? - próbáltam tippelni.
A képességeit hallgatva még jobban fellobbant bennem a vágy, hogy azonnal letámadjak egy könyvesboltot, de a féllábamat is félnék betenni Az Abszol Útra. Olivander eltűnt és rengeteg boltot kifosztottak.Egyértelműen a halálfalók műve, de a minisztérium ügyesen eltussolt mindent.
Majdnem kiszakadt belőlem a nevetés, mikor meghallottam a kis naiv mondatát. Összeszorítottam a számat és ráharaptam a nyelvemre, amíg el nem illant a nevethetnékem. Oké, lehet, hogy sokkal idősebb, mint én, de egyértelműen látszik, hogy melyikünk tartozik az értelmesebb fajba. Találkozott Dumbledore-val is, ha igazat mondott és rengeteg legenda szól róluk. Egyértelműen vannak olyan varázslatok, amelyek hatnak rá és nagyon sok bájital. Nem sokat tudok az angyalokról, de nem vagyok annyira elveszett ebben a témában sem. Nem tud átejteni.
-Imádkozok érted, hogy ne találkozz egy halálfalóval sem, aki elítéli a fajodat, mert ezzel a hozzáállással úgy hoppon maradsz, hogy meglepődni sem lesz időd. - tanácsoltam finoman.
Figyelmesen halgattam végig az ő háborújuk történetét és bár nem tudtam komolyan venni, hiszen mi lehet borzalmasabb a folyamatos öldöklésnél és sárvérű kínzásnál, azért nem szóltam le olyan lenézően, ahogy ő tette.
-Hát nem lehet könnyű. - válaszoltam tömören.
Keményen megköszörültem a torkom és éreztem, ahogy egyre jobban gyűlik bennem a méreg. A vér erősen lüktetett az ereimben és a szívem vadul kalapált. Sok volt ebből a lekicsinylő beszédből, a kentauroktól még csak-csak elnézem, mert attól még, hogy teljes emberi értelemmel rendelkező lények, van pár hiányosságuk. Lehet, hgy neki is, de amint beszabadulok az első könyvesboltba kiderítem.
-Hát tényleg, sokkal jobb, hogy Tudjukki csak az ártatlan, mugli, sárvérű és félvér embereket akarja megölni. Azonkívül az a párszáz véráruló nem is számít. - legyintettem irónikusan. - Talán pár varázslény is ki fog halni vagy csapdába fog kerülni, a tiéddel együtt, de sebaj. Ez nem olyan súlyos, mint az, hogy a csúnya, gonosz Lucifer kiszabadult egy kalitkából. - hallottam Luciferről és a vele lezajlott problémáról és én tisztában vagyok annak a dolognak is a veszélyével, de nem tudom elképzelni, hogy tud valaki ennyire lekezelően bánni egy ennyire súlyos helyzetről. Emberek tűnnek el naponta. A halálfalók támadásait, egyszerű baleseteknek jegyzik fel. Hídszakadások, földrenségek, karambolok, repülőkatasztrófák, gyilkosságok... És még holnapig tudnám sorolni ezeket a szörnyű tetteket. A legnagyobb probléma, hogy mindenkinek azt hazudják, hogy baleset volt. Az embereket idiótáknak nézik és a minisztérium is elérte, hogy a kétségbeesett polgárok ne higgyenek és bízzanak bennük. Borzalmas káosz... És ez az angyal itt pattog nekem a rendes háborúkról és katasztrófákról...
- A célja, hogy halhatatlan legyen és a halandó születésének ellenére elég rendesen elérte. De szeretném, ha neked lenne igazad. Mindenkit meg lehet őlni, senki sem teljesen sebezhetetlen. Még ő sem... - motyogtam és a remény apró szikrája parázslott fel bennem. Igaz volt, amit mondtam. Senki nem élhet örökké. - Biztos vagyok benne, hogy valamilyen szinten fél, de nem Harrytől, hanem attól, amit kapott az édesanyja halálakor. Lenézi őt és nem olyan megfontolt, mint az igazgatóval szemben. Viszont Dumbledore volt mindig is az egyetlen, akitől tartott és nem mert szemtől szemben kiállni ellene. Csak a professzor úr látott bele már akkor is, amikor még csak szárnyait bontogatta az iskolában. Tudjukki pontosan tisztában van Dumbledore hatalmával és erejével, semmi kétség. Tiszteli az erejét és tart is tőle. Szerintem ez az igazi félelem.

Tárgy: Re: Külvárosi rét Hétf. Május 06, 2013 4:10 am

Aelena & Hermione

M eglepődése már nem újdonság számomra, hiszen ez normális halandó reakció, vagy mi. Vártam, hogy mikor kezd el jegyzetelni, de csalódnom kellett, mivel nem tette ezt. Lehet, hogy csak előttem akarta türtőztetni magát. Kicsit fennakadok az egyik iskolai tantárgyon és mintha ez dühítené Hermionet. Sebaj, majd beletörődik.
- Az mindegy hogy mi a neve. – mondtam egy sóhajtás után. – A lényeg az, hogy olyan lényekről nem tanultok mint amiről kéne. Tesztrál, ugyan már? – szerintem nem jól mondtam ki az állat nevét. – Ősi vámpírokról, vérfarkasokról, alakváltókról, hibridekről, démonokról vagy akár rólunk angyalokról tanultatok valamit? – kérdezem felhúzott szemöldökkel. A választ már nagyjából tudom is, de azért az ő szájából akarom hallani. Tulajdonképpen ezek a legfontosabb anyagok, de mostanában már a könyvtárukban se lehet ezekről semmi értelmeset hallani. Ha nagyon szeretne tanulni, akkor segíthetek neki, hiszen megmutathatok neki mindent. Van nálam jó pár könyv, amiben az igazságot írnak, és az én tapasztalataim, tudásom is sok segítség lehet a számára. Nevetséges, hogy milyen őrültségeket tanulnak az iskolában. Tulajdonképpen a legtöbb varázslatnak a fele sem szükséges nekik. Én tudom mi kéne oda. Meg kell őket tanítani harcolni pálca nélkül, fel kéne ismerniük az igazi gonoszt és meg kéne tanulniuk védekezni a gonosz ellen.
- Hallottál már a prófétákról? Majd később mesélek a bátyámról is.– kérdeztem tőle pár perccel később, mikor már nagyjából lenyugodtam. Közben áttértünk a koromra, ami hát hogy is mondjam nem kicsi szám. Nem értem min lepődik meg ennyire, talán idősebbnek gondolt, vagy éppen öregebbnek? Ennyire meglátszódna rajtam a kor?
- Persze hogy van képességem. Képes vagyok megjelenni az álmodban, ha akarok és úgy beszélgetni, gyógyítani is tudok, egy érintéssel megölöm a démonokat, egy érintéssel mély álomba küldöm a halandókat, bármilyen felületre ki tudom vetíteni a szárnyaimat, képes vagyok időutazásra, bárkivel együtt, emlékeidet is törölhetem, ha úgy akarom, tudok az emberek lelkében olvasni, bár ez nekik eléggé fájdalmas, sohasem fáradok el, képes vagyok tárgyakat mozgatni, teleportálni is tudok, meg tudom állítani az időt, és akár úgy is állhatnék itt melletted, hogy nem látsz. De még van pár. Ja és könnyedén gyógyulok, egy rakás manipulációra, valamint a tűz irányítására. Ja és látom hogy kit szállt meg démon. És igen van szárnyam.– soroltam fel néhány képességemet, de nem mindegyiket, mivel az órákba, sőt évekbe telne. Szerintem ez túl sok információ lesz a számára, de ha probléma van akkor majd csak szól.
- Ugyan már! Egyetlenegy varázsigétek sincs rám hatással, minek félnék? Halhatatlan vagyok. – kérdeztem tőle nevetve, hiszen ő még nem tudja, hogy mire vagyok képes. Utálom mikor egy halandó megkérdőjelezi Atyámat, igaz hogy én sem láttam, de én hiszek benne. - Hogy miért? Szerinted mi lenne ebből a világból, ha minden egyes embert megmentenénk?! Mivé válni a Föld, ha mindenki biztonságban lenne? Amúgy is erről nem ő dönt, hanem a Halál. A négy lovasok egyike. Az ő kaszásai veszik el az életeket, ebbe mi nem szólhatunk bele, ez az ő döntése. Ő nem süllyed le ilyen szintekre, ez a ti háborútok, ti okoztátok, nem ő. Egy nyamvadt féreg miatt nem fog lejönni ide. Háború van nálunk is Hermione. Lucifer kiszabadult a ketrecéből és ha nem állítjuk meg akkor minden halandó meghal. – motyogtam vészjósló hangon, ezzel biztos ráijesztve a lányra, de most nagyon feldühített hogy ennyire lebecsüli az Atyánkat.
- Hidd el ő sem élhet örökké, amúgy szerintem a fiútól jobban fél, mint az igazgatótól. – gondolkodtam hangosan, erről az egész Voldemort „nagyúr” dologról.

Tárgy: Re: Külvárosi rét Pént. Ápr. 26, 2013 11:26 pm

Aelena&Hermione

A szám is tátva maradt mikor megtudtam, hogy tényleg angyal. Legszívesebben elővettem volna egy pergament és egy pennát, hogy le tudjak jegyzetelni róla minden érdekességet, hogy aztán a roxforti könyvtárba belépve kutatni tudjak a faja után.
- Legendás lények gondozása. - javítottam ki azonnal, okoskodva. - Talán majd a következő évben ezt is megtanuljuk. - motyogtam lesütött szemmel. Nem tettszett, hogy lekicsinyíti az iskolai tantárgyakat, mintha ő olyan sokat értene hozz. Azonban egyet kellett értenem vele. Nem értem, eddig miért nem tanultunk angyalokról, vagy démonokról, hiszen talán fontosabb tananyag lenne, mint a durrfarkú szurcsók, amit Hagrid kísérletezett ki. Olyannal egészen biztosan sosem találkozunk az életben, teljesen fölösleges egy fél tanévet ilyen zagyvaságokra pazarolni. Mindazonáltal Hagrid a barátom és semmi esetre sem akarom megbántani ilyen kritikákkal. Egyébként is kényes téma ez nála.
Most azonban felvillanyozódtam és minél többet meg akartam tudni róla. Milyen kár, hogy csak egy hónap múlva térhetek be Madam Cvikker könyvtárába. Szívesen eltöltöttem volna ott pár napot az angyalos könyvek bújásával. A tavalyi Legendás lények gondozása könyvben nincs benne ilyen cikk, azt már vagy hússzor átnyálaztam, szóval szóról szóról tudok minden faj leírását.
- Luciferről már olvastam legendákat. - húztam ki magam büszkén. Nem sok korombeli tanuló mondhatja el magáról, hogy ilyen jártas a legendákban, történetekben és mindenféle olvasmányban. Én szeretek naprakész lenni és minden apró dolgot elsajátítani, hiszen ki tudja mikor találkozik az ember egy több milliárd éves angyallal?! - Milliárd? - kérdeztem elvékonyodott hangon, tátott szájjal. - Az nem semmi. - késztetést éreztem, hogy a kezem kikotrásszon egy üres pergamentekercset a táskámból, egy pennát és egy üveg tintát, de elég szemtelen dolog lenne vele szemben. Nem sok varázslény szereti, ha iskolai tananyagnak nézik. Itt önkéntelenül is a goromba kentaurok jutottak eszembe. - És van valami különleges képességed? - kérdeztem bizonytalanul. Idegesített, hogy ilyen tudatlan vagyok ebben a témában. Általában mindenről mindent tudni szoktam és szerettem, hogy akármihez hozzá tudok szólni. - Van szárnyad? - nem tudtam pontosan, hogy egy angyallal szemben mi bizonyul sértésnek, így bátorkodtam feltenni neki ezt a kérdést, azt remélve, hogy nem veszi sértésnek és betudja az égető kíváncsiságomnak.
A következő szavai azonban egy picit elvették a figyelmet a kíváncsiságomról. Senkinek nem lenne szabad ennyire lebecsülni Voldemortot és a varázsvilág erejét, befolyását és hatalmát.
- Eddig többségében azok haltak meg, akik lebecsülték őt. Tiszteletben tartom, de akkor a saját magad védelmében ajánlom, hogy te se bánj vele ilyen lekezelően, mert még meglepődsz. - motyogtam halkan, de vészjóslóan. - Adná az ég, hogy igazad legyen, de hiába utálom és rettegek tőle, nem becsülöm le, mert erősebb valamennyiünknél. - mondtam lehajtott fejjel és még a hideg is kirázott. - A te Uradat illetően pedig nem tudom mit gondoljak. Olvastam egy-két történetet és a Bibliából is pár részt, de ha tényleg olyan hatalmas, akkor miért hagyja, hogy ennyi baleset történjen és ennyi ártatlan, tudatlan mugli és tehetetlen varázsló meghaljon?! Ha megtudja állítani Voldemortot, akkor miért nem teszi? Miért hagyja, hogy kedve szerint puszítson és megölje, azokat a lényeket, amiket szintén ő teremtett?
Már meg sem döbbentem, mikor megemlítette, hogy ismeri Dumbledore professzort. Az Igazgató Úr mindenkit ismer, ez nem is volt meglepő, de azt furcsálltam, hogy ha jó kapcsolatot ápol egy angyallal, akkor miért nem építi bele a tananyagba ezeknek a lényeknek az elemzését, megismerését?! Talán nem is Legendás lények gondozásán kéne tanulnunk őket, hanem Sötét varázslatok kivédésén.
- Tudom, Dumbledore nagy erejű varázsló, a legnagyobb és legokosabb ember, akit valaha megismerhettem, de félek, elveszítjük őt. Pedig eddig ő, a mi megmentőnk. Ő az egyetlen, akitől Voldemort fél...

Tárgy: Re: Külvárosi rét Szomb. Ápr. 20, 2013 6:52 am

Aelena & Hermione

R emélem, hogy most már rájön arra, hogy mi vagyok. Odafent
azt mondják, hogy a halandók szűklátókörűek, de én nem hittem benne. Idáig.
Figyeltem a varázsvilágot, láttam, hogy mit tanítanak ott, és én csak nevetni
tudok rajtuk. Azt hiszik az igazi gonosz ellen hatásosak a varázsigék? A
démonok, vagy akár Lucifer ellen esélyük sincs. Régen, nagyon régen még
tiszteltem őt, de mára a tisztelet már utálattá vált. Valahol a szívem
legmélyén még testvéremként szeretem, de amit tett, az megbocsáthatatlan.
Mostanában üresnek, gépiesnek érzem magam, mintha egy báb lennék, aki csak
parancsokat teljesít. Nincs támaszom, fent, a Mennyben sem bíznak nagyon
bennem, nem tudom, hogy miért. Nekem most egy bizonyos angyalra lenne
szükségem, de ő nem is figyel rám. Mintha nem tudná, hogy élek. Lehet, hogy
valaki elhitette vele, hogy halott vagyok, nem tudom. Azt viszont tudom, hogy nekünk,
angyaloknak jobb az érzelmek nélkül, de én nem vagyok olyan, mint a többiek.
Túlságosan is jó szívem van, nem tudok gonosz lenni, igen a parancsokat
teljesítem, de azon kívül sohasem ölnék ártatlanokat. A merengésemből a lány
hangja szakít ki, örömmel hallom, hogy végre rájött.

- Éééééés…. Igen. Sokáig tartott. Talán ez sokkal értelmesebb lenne a misztikus
lények vagy milyen nevű órátokra. Tanulni rólunk, az angyalokról, az Atyánkról,
megismerni Lucifer történetét, valamint a démonokról is tanulni, hogy milyen
veszélyesek és hogy hogyan lehet őket megölni. – gondolkodom hangosan, nem
tudom, mekkora meglepetést okozva ezzel a gondolatmenettel a lánynak. De igazam
van. Ez kellene nekik, nem olyan lényekről tanulni, amikkel lehet, hogy sohasem
találkoznak. Az életre kell őket felkészíteni, hogy meg tudják védeni magukat a
feketeszeműek ellen, vagy pedig néhány rosszindulatú angyal ellen. Mikor a
koromra tértünk már tudtam, hogy nem állíthatom meg őt, túl kíváncsi lány, de
nem is baj. Csak nehogy a kíváncsisága okozza a vesztét. Sok ember már meghalt
csak azért, mert túlságosan sok mindent akart tudni. Ha megfontolt, akkor
tudja, hogy hol a határ.
- Hát, pár száz, pár ezer, pár millió. Na, jó valójában pár milliárd. Tudom, tudom,
vén csont létemre eléggé jól tartom magam. – vicceltem el a végét, valami
ilyesmit szoktak a halandók mondani régebben, remélem még most is. Következő mondatát hallva a tekintetem
elsötétült, miért nem látja a valóságot?
– Tévedsz. Voldemort csak egy nyavalyás halandó,
aki halhatatlan akart lenni, mint mi, de ez sohasem fog neki összejönni. És ne
becsüld le Atyánkat, mivel minden, ami körülötted van, azt neki köszönheted. Ő
teremtett mindenkit, legalább tiszteletben tarthatnád ezt, kislány. –
mennydörögtem dühös pillantással, hihetetlen, hogy mekkorát ugrott a róla
gondolt képem. Még hogy annál a féregnél nincs hatalmasabb. Ch… nem ismeri még
az igazi hatalmat.
- Nyugalom halandó. Albus tudja, hogy mit csinál, bár néha a hóbortjai még
számomra is furcsák, de hát ő ilyen. Apropó, majd ha találkoznál, vele add át
az üdvözletem neki. Tudja, hogy ki vagyok. – feleltem már kedvesebben, most
szüksége van a biztatásra, egy támaszra, egy olyan személyre, akiben megbízhat.
Tudom, hogy ez nem én vagyok, de szeretném vele éreztetni, hogy ha bármi
problémája van, akkor én bármikor meghallgatom őt, mivel én ilyen vagyok.

Tárgy: Re: Külvárosi rét Hétf. Ápr. 15, 2013 8:33 am

Aelena&Hermione

Egy kicsit bosszantott az előbbi mondata, hiszen a jóslástan professzornő is majdnem ilyen szavakkal illetett, megspékelve egy csomó idióta badarsággal. Sokan gondolták, hogy elszűkült a látásom és csak az iskolában , könyvekben hallottakat hiszemm el és tudom biztosan. Bizonytalan, a tudásomon kívüli dolgokról nem tudok dönteni, vélekedni. Nincsenek tuti megérzéseim, minden, amit tudok a fejemben van, megtanultam, értem, de nem terjed ki olyan területekre, amiket nem ismerek.
Ez mind az ő személyére is igaz volt. Első ránézésre embernek hittem, de már akkor is láttam valami angyalit, csillogót és különlegeset. Második benyomásom az volt, hogy ő egy boszorkány, majd mikor ezt szintén megcáfolta, elkezdtem tippelgetni, de mindegyik ötletem rossznak bizonyult, íg elkezdtem hallgatni rá és alaposan végigmértem újra, majd elűzve az összes tudományos magyarázatot, elméletet, könyvek lapjait, amik e fejemben kergetőztek, végre csak a megérzéseimre bíztam magam.
Összeráncoltam a homolokom és tudásszomjas, kíváncsi pillantással mértem őt végig. Hófehér ruhák, csillogó szemek, elbűvölő kisugárzás, angyali, formás arc. Lehetséges?!
- Angyal? Esetleg... - néztem rá szégyenlősen, Bíztam benne, hogy ez az ötletem megfelelőnek bizonyul, mert így is szörnyen zavarban éreztem magam egy ilyen ostobának tűnő kérdés miatt. Angyalokról könyvekben olvastam, ahogy a démonokról is, de azokcsak legendák, mondák, rémisztő történetek voltak, amiknek nem hittem igazukban. Ahogy tudtam az angyalok és a démonok is köztünk járnak, emberi testben, amit porhüvelyeknek hívnak és váltogatják azokat. Mint minden igazi történetben általában az angyalok voltak a jók és a démonok a gonoszak, de persze volt olyan olvasmányom is, amiben az angyal is elfordult Urától. Sosem hittem ezekben és flúgosnak tartottam azokat, akik hittek bennük. Még nem hallottam róluk, nem láttam őket és egyik Sötét varázslatok kivédése tanár sem beszélt róluk, pedig igazán érdekes témák lennének, és így arra jutottam, hogy csak mese az egész. Sokan mondták, hogy annak idejn, mikor Voldemort még fénykorában volt, sok évvel ezelőtt, démonokat toborozott maga mellé, akik természetesen szívesen segítettek neki a muglik, és sárvérüek kínzásában. Ezek a lények szörnyű dolgot voltak képesek tenni, de az angyalok sem voltak különbek. Ők igyekeztek elpusztítani a démonokat, dehát Voldemort ellen nem volt túl nagy erejük. Kevés hozzá fogható, nagy erő létezik még. Kirázott a hideg amikor arra gondoltam, hogy ezek a lények talán tényleg léteznek és most Voldemort visszatérése után visszatérnek urukhoz. A mostani helyzetnél is borzalmasabb lenne.
- Hány éves vagy? - kérdeztem összeszükült szemekkel. Az is megfordult a fejemben, hogy ő egy démon. Akármelyik is, rengeteg ideje élhet már. - Még ő sem tud. Tudjukkinél nagyobb hatalom aligha létezik. - motyogtam.
Csak kevés varázsló van, akitől Voldemortt fél, akinek az ereje mellett az övé eltörpül. Albus Dumbledore. A muglik, a félvérek, a természetfelettiek és a magamfajták is csak hozzá fordulhatnak segítségért, csak benne bízhatunk.
- Egy hónap múlva kezdődik meg az új tanév, de biztos vagyok benne, hogy elég drasztikus változások fognak bekövetkezni. Szerintem Dumbledore átveszi végre az irányítást és nem hagyja, hogy a Minisztérium belekeveredjen az iskola ügyeibe. Már a múlt tanévben is érezni lehetett, hogy a harc újra beköszönt, mert Cornelius Caramel rettegett, de még magában is megtagadta a tényt, hogy Tudjukki visszatért. - mondtam halkan. - A Mágiaügyi Minisztérium irányított mindent és borzalmas, új szabályok jöttek be, de hiába törölték el azokat mostanra és az új tanév Umbridge és minisztériumi beleszólás nélkül fog telni, ha mindenféle biztonsági előírások és beavatkozások kerülnek be az iskolába. - fintorogtam. Tudtam, hogy Dumbledore mindent meg fog tenni, hogy megvédje az iskolát, a diákjait és Harryt, a kiválasztottat, aki talán megvédhet minket.

Tárgy: Re: Külvárosi rét Szer. Ápr. 10, 2013 4:01 am

Aelena & Hermione

Gondoltam, hogy meglepetésként éri őt, hogy nem áradozom a tantárgyakról, bár nem is tudnék mit mesélni. Nem jártam iskolába, az én taníttatásom másképp zajlott. Miután az elmélet befejeződött, utána kezdődött az a sok edzés, hogy formába lendüljünk, utána következett a harci felkészítés. Azt megszenvedtem, de elmondhatom, hogy a legjobbak között jutottam ki. Amikor a pléd széle felé indult, halványan elmosolyodtam, nem sok halandónak mondtam el, hogy mi vagyok, de ők is így reagáltak. Miért hiszi mindenki azt, hogy gonosz vagyok? Jó, tudom, hogy kevés a hitük, de egyszer legalább belegondolnának mindenbe, logikusan. Már az öltözékem is szembetűnő, ha mondjuk démon volnék, akkor miért hordanék hófehér ruhát?
Tudtam, hogy tudásszomja végtelen a lánynak, hiszen könnyedén olvastam a tekintetéből, de már előre hallom a rossz választ. A varázslók még sohasem találkoztak angyallal a tudtom szerint. Szerintem a Roxfortban nincs könyv rólunk, de még a démonokról sem. Ott inkább csak a vámpír és vérfarkas a fő téma, mi, a legtisztább lények, vagyis csak néhányan legendák vagyunk csak
számukra akikhez imádkozhatnak, de nincs hitük, nem hiszik el, hogy létezünk.
- Hermione, még a közelében sem jársz. – feleltem mosolyogva, én megmondtam, hogy ez lesz a válasza. – Most az egyszer, ne azokra a lényekre gondolj, amikről az iskolában hallottál. Próbáld önmagadra bízni. Ha rám nézel, mi lenne az a lény, ami először eszedbe jut? – próbáltam másképp, mivel tudtam, hogy magától nem fog rájönni, kell neki egy kis segítség. Nem tudtam, hogy így milyen irányban fog gondolkodni, de reméltem, hogy végre rájön.
- Ja, mindenki így kezdte. Csak egy keveset most, aztán csak egy keveset később… - morogtam az orrom alatt, mivel én vele ellentétben már láttam varázslókat, akik nagyon elbízták magukat a lötty miatt. – Még, hogy nem nézek ki nálad idősebbnek, ha te azt tudnád, hogy hány éves vagyok… - sejtelmes mosolyomból
nem tudtam, hogy mit fog kiolvasni, de biztos voltam benne, hogy már eljutott hozzá az a bizonyos információ.
- Azt elhiszem, enged is nyomasztana, ha nem mehetnék oda, ahová akarok. – feleltem megértően, kezemet a vállára raktam. Megértem, hiszen ilyen időkben rossz dolog a szabadban lenni, nagyon veszélyes, de a négy fal annyira nyomasztó tud lenni, hogy azt nem lehet szavakba önteni. – Nem kell félni, hiszen Isten vigyáz ránk. – mondtam neki mosolyogva, igaz, sokan az angyalok közül nem hisznek Atyánkban, de én holtig bízom benne, elhiszem, hogy amit tesz
az jó és annak úgy kell lennie. Következő kérdése hirtelen ért, nem is tudtam, hogy mit felelhetnék rá.
- Ööö… átutazóban vagyok… talán a mai napig maradok, utána mennem kell vissza…. Amerikába. – azt hiszem, hogy hazudozásban nem vagyok valami jó, de reményeim szerint nem kell magyarázkodnom. – A Roxfortban is érződik a háború előszele? – kérdeztem tőle érdeklődve, hiszen sok diák ott lelt otthonra, nem lenne jó dolog, ha ott is a háború veszélye fenyegetné a
gyerekeket.

Tárgy: Re: Külvárosi rét Hétf. Ápr. 08, 2013 5:42 am

Aelena&Hermione

Vártam, hogy ő is elkezdjen áradozni a bájitaltanról, vagy valamelyik kedvenc tabtárgyáról. Esetleg mesélne nekem az iskolájáról, érdekelnek a Roxforton kívüli varázslóiskolák, mert nem hallottam még ennél nagyobb hírűről és jobbról. De amit helyette mondott ledöbbentett és késztetést éreztem arra, hogy még jobban a pléd széle felé közeledjek. Milyen lény lehet, ha nem mugli és nem is boszorkány?! Talán vámpír? Vagy vérfarkas? Hirtelen nem jutott eszembe több, aminek ilyen szép emberalakja van. Trollnak, aligha mondtható és koboldnak is túl szép.
Tudásszomjam és kíváncsiságom elnyomta bennem azt a szikrázó kis félelmet, ami eddig bennem volt. Résnyire szűkült a szemem és olyan érzésem volt, mintha Mcgalagony professzor óráján lennék. Egy titokzatosan feltett, rafinált kérdésre magamtól kell rájönnöm a válaszra, a kulcsfontossűgú dologra, amihez meg kell mozgatnom egy picit az agyam. Ez számomra nem probléma. Alaposan végiggondoltam a következő szavaim, mint egy órán. A különbség az, hogy nincs itt Piton, hogy levonjon pár pontot, ha okoskodnék és Bimba professzor sem, aki tíz pontokkal gazdagítana minden szavamnál. Itt nem jár jutalom a helyes válaszért, mégis tökéletesen akartam teljesíteni.
- Vámpír vagy vérfarkas vagy, ugye? - kérdeztem összevont szemöldökkel.
Aztán végre szóba hozta a kedvenc témámat. Jobban szerettem, mert ehhez hozzá tudtam szólni, okos dolgokat mondhattam róla, ráadásul még érdekel is.
- Igen, már olvastam is ilyen szerencsétlenségekről, amiket ez az ital okozott. - csóváltam a fejem rosszallóan. Hihetetlen, hogy milyen ostobán használják a szerencsét az emeberek. - De szerintem érdekes és ésszerűen és természetesen kis mennyiségben fogyasztva izgalmas lehet. - vigyorogtam. - Jártál te is a Roxfortba? - kérdeztem felcsillant szemekkel. - De az, hogy lehet, hogy rég? Nem tűnsz sokkal idősebbnek nálam... - mondtam gyanakodó tekintettel. Nem neki szólt a gyanakvás, csak mostanában félek minden furcsaságtól, de közben mégis ki akarom deríteni a titkokat.
- Nyomasztott a négy fal. - válaszoltam lehajtott fejjel. Mégsem maradhatok örökké a ház védelmében. Persze ostoba dolog egy sárvérű lánytól, aki még csak gyakorolja a varázslást, de bízok benne, hogy meg tudnám védeni magam. - Szeretném hinni, hogy pár óra alatt nem lesz baj, de igazából minden apró zaj megriaszt. Rettegek állandóan. Érthető, hisz a szüleim muglik. - motyogtam elszontyolodva, de mégis büszkén. Sárvárű vagyok, de soha nem szégyelltem. Abban viszont nem vagyok biztos, hogy Lenának el kellett volna mondanom. Hiszen még csak most találkoztam vele. - És téged mi hozott ide Amerikából? - mosolyogtam.

Tárgy: Re: Külvárosi rét Szomb. Ápr. 06, 2013 9:38 pm

Aelena & Hermione

Na, hogy ebből hogyan hozom ki magam jól, az már
érdekes kérdés. Nem hazudhatok a szemébe, mert lehet, hogy a későbbiekben
segítenem kell neki, de az igazat sem mondhatom el, mert először is nem hinné
el, másodszor pedig elterjedne a hírem, amit nem szeretnék. Félek, hogy ha ő
megtudná, hogy mi vagyok, akkor az eljutna még a Winchesterék, sőt még Castiel
fülébe is, és én tudom, hogy milyen is ő, ha dühös. Valamit ki kell találnom,
nem hazudhatok, de nem mondhatom ki az igazat. Atyám mit tegyek?
- Nem vagyok boszorkány. –mondtam kedves mosollyal, de belül az ideg
szétszaggatott. – És mugli sem. Nincs varázserőm, de mégis tudom, hogy mi vagy,
vagy, hogy mi történik a világodban. Háború van, mint mindenütt. – Miután ezt
kimondtam, legszívesebben messzire repültem volna, de nem tehettem, mivel ezzel
csak arra kényszeríteném, hogy magától jöjjön rá mi vagyok. Tudom, hogy
hibáztam Atyám, kérlek ne légy mérges rám, nem akartam ezt, megint előbb
cselekedtem és csak utána gondolkodtam. Ez a legnagyobb hibám, meggondolatlan
vagyok, ezzel sok halandóra rázúdítottam olyan dolgokat, amikről még nem is
tudott, nem is hitt bennük. Mosolyogva hallgattam őt, ki gondolná, hogy egy
halandó képes ennyire imádni valamit. Főleg egy tantárgyat. Azt hittem, hogy a
többségük utálja az iskolát, de ő képes meglepetést okozni. Engem annyira nem
érdekeltek a bájitalok, engem más foglalkoztat. A háború. Kell szereznem egy
démonölő kést, mivel az angyalpenge nem hatásos rájuk, de engem még megölhetnek
vele. Igaz, hogy elég erőm van, de hamar
lefáradtam a múltkor is. Aprót bólintottam az információkra, nem nagyon
érdekelnek a gyógyító főzetek, hiszen én gyógyító erővel is rendelkezem.
- De nagyon csodálatos. Bár én nem vagyok oda a Szerencse italáért, hiszen
rosszul is elsülhet a használata. – feleltem kedvesen, nem akartam megsérteni
vagy valami, de láttam már olyan halandókat, kiket megszédített az ital és ez
okozta halálukat.
- Hát, nekem nincs szükségem a bájitalokra, de azért érdekesnek találom. –
hazudtam könnyedén, valójában halálra unom magam, a halandók tantárgyai
hallatán. Nem érdekelnek ezek a badarságok, de nem szeretném elszomorítani,
vagy valami.
- Jártam már az iskolátokban, de nem hiszem, hogy akkor oda jártál volna,
hiszen az nagyon régen volt. És csak… átutazóban vagyok, tulajdonképpen…
Amerikában élek, csak most itt van egy kis… ügyem. – próbáltam minél reálisabb
lenni, de szerintem nem jött össze jól, biztos, hogy észrevette a
bizonytalanságot a hangomban. – Mit keresel ilyen veszélyes időkben egy
elhagyatott réten? – kérdeztem tőle érdeklődve, hiszen nem tudhatja, hogy
mekkora veszély leselkedett rá, szerintem meg sem tudná védeni magát, hiszen ha
démonok fognak jönni, akkor csak én tudnám őket megölni, ő nem.

Tárgy: Re: Külvárosi rét Pént. Ápr. 05, 2013 7:20 am

Aelena&Hermione

Lángba borult az arcom, amikor a Roxfort-ról és a Bájitatanról kezdett el fecsegni. Eléggé zavarban voltam, de legalább az nyugtatott, hogy ha ő is boszorkány, mint én, és nagyon úgy tűnik, hogy az, akkor megérti, hogy miért reagáltam ilyen idiótán. Jesszusom, horrort olvasok! Ilyen hülyeséget... Hát nem én leszek a rögtönzés királya.
- Ne haragudj. Nem tudtam, hogy te is... boszorkány vagy. Mugli előtt pedig nem hadonászhatok csak úgy a pálcámmal. - motyogtam és zavaromban lesütöttem a szemem. - Igen, érdekel és egy kicsit értek is hozzá. - mondtam felbátorodva és előkaptam az imént eldugott bájitaltan könyvet. Mindig felvillanyozott, ha valaki érdeklődik a könyveim, vagy a tantárgyaim iránt, amiket szerettem. És hát ide tartozott majdnem az összes, tényleg az összes mióta leadtam azt az átkozott Jóslástant. A hideg is kirázott attól az őrült nőtől. Már az óriási szemétől is frászt kap az ember, de amint megszólal egyből az egyik jelenlévő halálát hirdeti. Hát normális az ilyen ember?! Aljas csaló az a nő, McGalagony is megmodta. Igaz, hogy nem éppen ezekkel a szavakkal, de a lényeg ez volt és nekem nem kell több. McGalagony professzor az egyik legjobb tanár a Roxfortba. - Ez az eddigi legjobb könyvünk. - mutogattam Lenának csillogó szemekkel a tankönyvem. Ronnak és Harrynek nem magyarázhatok ilyen dolgokról, hiszen magasról tesznek a könyvekre és a Bájitaltant különösen utálják Piton professzor miatt. Én sem szívelem kifejezettem, de magát az órát és a tantárgyat érdekesnek tartom. Anyának és apának viszont szoktam mesélni az órán tanult, érdekes dolgokról és ők figyelmesen meg is hallgatnak, de egy szót sem értenek, abból amit magyarázok, így érthető, hogy megtelek izgalommal, ha valaki rákérdez a tantárggyal kapcsolatos érzelmeimre. - Benne van minden fontos és érdekes bájital a dudordagasztó sziruptól kezdve a zsugorító főzetig. - vigyorogtam és finoman lapozgattam a könyvben. - Persze lehet, hogy az idei tankönyv jobban fog tetszeni. Olvastam az előzetesét. Írnak benne a Felix Felicisről, hát nem csodálatos? - mosolyogtam rá izgatottan. - Te is szereted a Bájitatant?
Reméltem, hogy nem fog nemleges választ adi azok után, hogy én itt ismertettem vele könyvet és izgatottan fecsegtem róla.
- Igen a Roxfortba. Te melyikbe? Még sosem láttalak se ott, se itt Londonba.

Tárgy: Re: Külvárosi rét Pént. Ápr. 05, 2013 5:59 am

Aelena & Hermione

Nem figyeltem
eléggé, már az is elrontotta a kedvemet, hogy egy erdős rész közepére
teleportáltam magam. Nem hiszem el, miért nem figyelek jobban oda? Már megint
Cas körül jártak a gondolataim. Fel kéne fednem magam előtte, de félek, mivel
könnyedén olvasna belőlem, így rájönne, hogy valamit titkolok. De azt nem
mondhatom el, hogy mit érzek, félek, hogy ez nem kölcsönös. Már megint
elkalandoztak gondolataim. Igaz, a nap legtöbb percében csak Rá gondolok, de
most az útra kéne koncentrálni. A figyelmetlenségem miatt rálépek egy ágacskára
és ezt a mezőn lévő lány meghallja. Atyám
mit tettem ellened, hogy így büntetsz?Tettem fel a költői kérdést magamban,
csak úgy megszokásból, remélem nem vette magára, hiszen tudja, hogy mire
gondoltam. Remélem. Én tulajdonképpen senkit sem akarok megsérteni, csak hát
néha kicsúsznak az ilyen szavak a számon. Közben lassan felfedtem magam,
észrevehette, hogy nem akarom bántani. Gondolom feltűnt neki hófehér öltözetem,
mely nagyon feltűnővé varázsol. Apropó varázslat. Érzem, sőt számomra picit
zavaró mágiájának lüktetése. Ehhez nem szoktam hozzá, nekünk nem lehet ilyen
könnyedén észrevenni az erőnket, hiszen a porhüvelyem nem rendelkezik
varázserővel, csak én. Remélem, megnyugtatásom sikeres lett, mivel nem
szeretnék okot adni az aggodalomra. Könnyed léptekkel indulok felé, láthatja,
hogy nem szeretném bántani, remélem ez kölcsönös is. Szerintem megbánta, hogy
előkapta azt a pálcát, bár szerintem inkább botot, mivel nem tudhatja, hogy mi
vagyok. Várjunk, hogy is hívják az ilyen halandókat. Kuli? Vagy kugli? Mugli!
Hát persze. Annyira furcsa számomra az ő világuk. Azok a furcsa lények… És a „gonoszok”,
azt hiszem valami halálfalók vagy mi a nevük. Azt
rebesgetik, hogy a vezetőjük, Tom más természetfeletti lényekkel is egyezséget
kötött. Csak ne a démonokkal, mert akkor nekem kell ugornom, csak ne, könyörgöm
Atyám. Van olyan érzésem, hogy most sem kapok választ, bár egy nagy pofonnak
örülnék, ami felébreszt ebből a rémálomból.
- Kedves Hermione, nincs a homlokomra írva, hogy valami probléma lenne a
szememmel. Érdekel a bájitaltan? – kérdeztem tőle csevegő hangom, mintha én is
közéjük tartoznék. Jó, de azt nem mondhattam, hogy angyal vagyok, mert
szerintem még a démonokról nem tudnak.
- Mivel Londonban vagyunk, így gondolom, hogy Roxfortos vagy. – állapítottam meg
csak úgy magamnak, tudtam, hogy Roxfortos, de ezt akkor sem mondhattam ki. Ha
rákérdezne, hogy én hova járok, vagy valami hasonló, akkor kitalálok majd
valamit, nem kell engem félteni, ha kell úgy hazudok, hogy a szemem sem rebben
meg.

Tárgy: Re: Külvárosi rét Pént. Ápr. 05, 2013 5:14 am

Aelena&Hermione

Egy gyönyörű, szőke lány lépett ki a fák közül és egyenesen rám mosolygott. Furcsa volt. Nem csak a megjelenése, mert egyértelműen a puszta öltözetén lehetett találni valami bizarrt. Az egész lány, tetőtől-talpig fehérben pompázott, szinte világított. A haja egyenesen, arany fürtökben omlott a vállára,az arca pedig hibátlan szív alakú volt. Szeméből sütött a jóindulat és a megjelenése sem volt ijesztő, inkább olyan... angyali.
Már megbántam, hogy azonnal pálcát rántottam, de sajnos nagyon ki voltam éleződve az ilyen helyzetekre. Érthető paranoia lett úrrá rajtam az elmúlt pár hónapban és ez csak erősödik a bizonytalanul múló napok miatt. Minden percben, még alvás közben is készen állok arra, hogy pálcát rántsak egy idegenre, de ez a lány nem tűnt veszélyesnek. Már megbántam, hogy előkaptam a varázspálcám, hiszen lehet, hogy mugli. Igaz, hogy ez a varázserővel bíró pálca, csak egy fadarabnak tűnne számára, de a tankönyveim, amik a plédemen eléggé egyértelműek és furcsák lenének egy mugli számára. Biztosan azt hinné megőrültem.
A lány magabiztosan közeledett felém és finom szavaival megnyugtatott, hogy nem ártani akar nekem. Én viszont már nem bízhattam egy idegenben, akit London néptelen rétén látok. Nem lehet tudni, hogy Voldemort kiket szervez be, vagy kiket kényszerít az Imperius-átokkal. Azért zsebre dugtam a pálcám, de az egyik kezemmel a zsebem belsejében szorítottam a pálcámat, míg a másikkal villámgyorsasággal hajigáltam be a könyveimet a táskámba.
Könnyed léptekkel, szinte odatáncolt a plédemhez és leereszkedett rá, majd rámosolygott és bemutatkozott. Egy halálfaló biztosan nem mutatkozna be és nem viselkedne ilyen kedvesen. Nem örömöt, hanem félelemet látnék a szemében, amit az Ura iránt érez.
Ügyetlenkedve nyomkodtam be a tankönyveket a táskámba és visszamosolyogtam a Lenaként bemutatkozott lányra. A biztonság kedvéért azért a pokróc szélére húzódtam.
- Szia! Hermione vagyok. - mosolyogtam a szemeibe nézve. Ha nem halálfaló, boszorkány, vagy hasonló, óriási idiótának nézhet. - Nem... - haboztam. Sosem voltam jó a félrebeszélésben, főleg nem a rögtönözésben. - Én csak... egy horror könyvet olvasok éppen. - paskoltam meg a könyvektől duzzadt táskám. - Elmerültem benne és csak később vettem észre, hogy jöttél. Ezért ijedtem meg egy kicsit. - nevetgéltem erőltetetten, mert ettől azt hittem hihetőbbnek tűnik a magyarázatom.
Megállíthatatlanul, szélesen mosolyogtam rá, miközben azon törtem a fejem, milyen témával terelhetném el a figyelmét erről a kínos helyzetről.

Tárgy: Re: Külvárosi rét Szer. Ápr. 03, 2013 6:41 am

Aelena & Hermione

Hihetetlen, hogy telik az idő. Annyi évezred telt el, de én nem öregszem. Porhüvelyt már többször is cseréltem, de talán eddig ez a legtökéletesebb. Imádom Alice-t, a stílusát, a gyönyörűségét és azt, hogy egyedül él egy gyönyörű házban. Jó, itt csak ritkán vagyok, mivel legtöbbször a Winchester testvéreket és a drága Castielt figyeltem, de óvatosan, mivel nem szeretnék lebukni. Ha kell, akkor segítek nekik, de úgy, hogy nem leplezhettem le magam. De persze a parancsok sem maradhatnak el, amit teljesítenem kell, így ilyenkor másra figyeltem. Észre sem vettem, hogy milyen borzasztó a helyzet a világban. Nemcsak Lucifer, az Apokalipszis, hanem még ezek a furcsaságok is.

Tegnap a drága porhüvelyem házában pihentem, mivel eléggé lefárasztott az előző feladatom. Nem hittem, hogy ilyen hamar kapok parancsot, hiszen nem egyedül vagyok, több angyal létezik. Mai nap körbe kell néznem Londonban, mivel valami történni fog. Persze a hol és a mikor kérdésre nem mondták meg a választ.
Muszáj lecserélnem véres cuccaimat, mielőtt indulok. A szín az állandó, tehát fehér, az összeállítás is a megszokott, feszülős farmernadrág, mély dekoltázsú felső, rövid derekú farmerkabát. Az elegáns magas sarkú helyett viszont egy elegáns bokacsizmára esett a választásom. Az arcomat megmostam, mivel az a
leheletnyi smink, ami rajtam volt, az elkenődött. A hajamat gyorsan átfésülöm, majd még az évekkel ezelőtt kapott hajtűvel az egyik oldalt hátratűzöm. Természetesen Cas adta az egyik közös akciónk után. Gyakran viseltem, hiszen sokat jelent számomra. Nagy nehézségek árán felkerült az enyhe smink, tehát a
szememet kihúztam, egy kis szempillaspirál, valamint egy kis szájfény. A házból nem is kell, kilépnek, hiszen angyali képességeimnek hála London közelébe kerülök. Nem tudom, hogy mit kéne tennem, de ha bármi gond van, akkor biztos,
hogy riasztanak engem. Jól körbenéztem, ez is az én szerencsém, hogy egy erdős részhez kellett jönnöm. Szerencsére nem volt sár, így az öltözékem tiszta maradt. Sokak szerint túl világos az öltözékem és bántja a szemüket, de csak mindig jót nevettem rajtuk, mivel ezek a halandók nem tudhatják, hogy mi az,
ami igazán bántaná a szemüket. Az eredeti alakom, na, az igazán fényes. Erre a gondolatomra elmosolyodtam, de sajnos egy ágacskára ráléptem, így a csendes közlekedés már ki is van lőve. Miért nem tudok egyszer a környezetre is figyelni? Ha jól hallottam van valaki itt, érzem is mágiájának lüktetését. Szóval varázsló vagy boszorkány. Lassan haladtam, óvatosan léptem ki a fák
takarásából, hogy a lány is láthassa, hogy nincs oka támadni. Ha tudná, hogy ellenem esélye sincs… Kedvesen elmosolyodtam, majd nyugtató hangon szóltam hozzá.

- Nyugalom, semmi okod a félelemre. Nem akarok támadni. –
nyugtatattam kedvesen, láttam rajta, hogy valami bántja, majd később rákérdezek. Könnyed lépteim szinte már táncra hasonlítottak, a legtöbb embernek feltűnik a hihetetlenül kecses járásom. Lassan a közelébe érek, reméltem, nem akar
megtámadni, mivel én nem ártó szándékkal jöttem.
- Lena vagyok. – mutatkoztam be kedves hangon, láthatja rajtam, hogy ha akarnék, sem tudnék ártani neki. Óvatosan
leültem mellé a plédre, remélem nem fog elküldeni. Tudtam, hogy a
varázsvilághoz tartozik, a könyvek is nagyon árulkodók, de én éreztem is, szóval nem kell magyarázkodnia.

Tárgy: Re: Külvárosi rét Szer. Ápr. 03, 2013 5:36 am

Aelena&Hermione

Ehhez a gyönyörű nyári naphoz híven, a nap bőkezűen ontotta sugarait London irányába. Az örökösen esős nagyváros egén most csak néhány felhő jelezte, hogy hamarosan leszekad az ég. Még bőven volt idő a zivatar elérkezéséig, de az igazi vihar már jóval előbb megkezdődött.
Azon a végzetes napon, amikor Ő, akit nem nevezünk nevén visszatért. A hideg is végig
futott a testemen, pedig csak gondoltam rá. Azóta a nap óta, mind halálra vagyunk ítélve, akinek származása, világnézete ütközik a Nagyúréval. Félve lépünk ki az utcára,
reszketve öleljük magunkhoz mugli, sárvérű, vagy bármilyen származású szeretett
rokonainkat, aggódva ülünk le az esti híradó mellé, mert tudjuk, hogy valami szörnyűség
történt megint, ami semmiképp sem baleset és van, aki még is elszántan, utolsó
lélegzetéig harcol a sötét erők ellen. Ide tartozom én.
Sárvérű vagyok és büszkén vállalom. A szüleim egyszerű fogorvosok, de aligha akad
más ember a földön, akit jobban szeretek, mint őket. Ha nem éltetne sokak szeretete,
támogatása és bíztatása, már rég feladtam volna, hiszen mit tehetek én Voldemort ellen
és a seregnyi csatlósával? Nincs sem olyan hatalmam, sem olyan erőm, sem olyan
tudásom, hogy az vetekedhessen az övével, de én legalább készen állok a halálra
bármelyik percben, ahogy arra is, hogy leküzdjem a zsarnokokat, feláldozzam magam a
szeretteimért és... ugyan ki mondhatja el még magáról, hogy kész könyvespolccal jár
kirándulni is?!
Egy megkönnyebbült sóhajtással értem ki a rétre, leterítettem a plédemet és azonnal elterültem rajta. Hosszú és fárasztó út volt a belvárosi házunktól, egészen idáig, a semmi
közepéig elsétálni, főleg egy tucat könyvvel a hátamon, de egy kis mozgás nem árt. A
nagyobb baj a félelem volt, ami egész utamon elkísért. A pálcám készenlétben van a
zsebemben, ha bármi adódna gyorsan varázsszóra tudnám bírni. Az pedig könnyen lehet, hogy szükség is volna erre.
Vettem egy mély levegőt, felkészítve magam mindenre és a Ron-tól és Harry-től kapott
leveleket kezdtem el előkotorászni. Kapkodva nyitottam ki és olvastam végig őket.
Istennek hála semmi baj nem érte őket a nyáron eddig. Még egy hónap volt vissza a
szabadságból (már ha ezt az állandó félelemet szabadságnak lehet nevezni), utána pedig
irány a Roxfort. Ezért is hoztam el az összes tavalyi könyvemet, hogy átismételhessem a
szükséges dolgokat, hogy frissen és mindenttudóan fordulhassak az új könyvek felé,
amiket majd nyár végén vásárolunk meg a szüleimmel az Abszol Úton. Nem voltam
benne száz százalékig biztos, hogy ez sikerülni fog, hiszen addigra elfajulhat a helyzet a
Varázsvilágban. Rég jártam ott, de Ron mesélt ezt-azt, hiszen az apja a Mágiaügyi
Minisztériumban dolgozik, úgyhogy tájékozódott ezekben az ügyekben. Csak a Reggeli
Próféta következő számában fog megjelenni az, hogy Olivandert, az öreg pálcakészítőt
elrabolták és a halálfalók kényükre-kedvükre fosztogathatnak mindenütt, mert amire
kirendelik az aurorokat rég kereket oldanak. Ezt olvasva majd szét téptem a levelet,
annyira dühített a dolog. Óriási baj van, ha már a Minisztérium sem tud rendet tenni.
Éppen a Bájitaltan alapfokon II.-t olvastam át, mikor halk lépteket hallottam meg a fék közül. Felpattantam és a hang irányába szegeztem a varázspálcám. A varázsige a nyelvem hegyén volt. Csak lássam meg ki az.

Tárgy: Külvárosi rét Kedd Márc. 05, 2013 5:12 am

» Külvárosi autóutak
» Külvárosi tisztás