Elhagyatott lakóház

***

Aelena & Alex

L ehetetlen, hogy ennyire szétestem volna. Nem tudok figyelni semmire sem. Nem érdekelnek a parancsok. Mintha gyengülnék. Nem teljesítem az összes feladatomat. Éppen most érkeztem Chicagoba vagy hova, mivel állítólag valami démonok vannak itt. De azt megéreztem volna. Volna. De már nem vagyok a régi. Valami történt. Érzem. És én nem tudom, hogy mi. Mintha valami szívná el az erőmet. Talán a legjobb az lenne, ha hazatérnék. De azt nem tehetem meg, mert ott pedig Rafael megölne az „árulásomért”. Szerintem tévedtek. Itt nincs egy deka démon sem. A város tiszta. Csak néhol nyüzsög pár vámpír, vagy esetleg vadász, de Lucifer követőiből egy sincs. Egész úton csak Rá tudtam gondolni. Cas, merre vagy most? Mit csinálhatsz? Halkan sóhajtok. Olyan elveszettnek érzem magam ebben a hatalmas világban, nincs senkim, nem ismerek senkit aki megértene, aki ismerné a világomat. Angyalokkal nem beszélek, mert nem tudhatom, hogy ki Rafael követője. Jó sejtem, hogy Mihály, vagy Gábriel nem, de velük nem olyan a kapcsolatom. Legalábbis azt hiszem. Ma már nem bízom az emlékeimben sem, lehet, hogy manipulálják azokat is. Az utam lassan egy elhagyatott lakóházhoz vezetett, nem tudom, hogy miért jöttem ide. Lassan elindultam befelé, és a folyosó tele volt tükrökkel. Belenézve az egyikbe egy idegen arc pillantott vissza rám. Tudom, ez csak egy porhüvely, de akkor is. A szememből kivészett a csillogás, semmi smink, nem volt rá időm, sem kedvem. Minek? Alice így is tökéletes, és amúgy is én ezt a testet csak igénylem. Bármikor elhagyhatom és kereshetek másikat. Valahogy egész lényemből sugárzott a fájdalom, a meggyötörtség. Fehér ruhámat foltokban vér tarkította, és a kabátom már picit szakadt volt. Elindultam befelé, egy hatalmas üres terembe, ahol semmi sem volt. Se tükör, se bútor. Csak por. Valahol mögöttem megreccsent a padló. Hirtelen megfordultam és farkasszemet néztem egy démonnal.
- Tudod drága nem szép dolog valakinek a háta mögé osonni. – kezdtem bele lágy hangon. Egy kis élet tért belém, végre van valami izgalom is. – Lena vagyok és te? – kérdeztem tőle érdeklődve miközben közelítettem felé. Szerintem ő nem tudta, hogy mi is vagyok, de nem baj. Mikor elég közel értem hozzá, két ujjamat a homlokához érintettem, ezzel elpusztítva őt. Nem érdekelt a neve, nem is figyeltem rá. Lassan elindultam a terem közepe felé, majd ha oda értem, akkor lehunyom a szemem és csendben koncentrálok, mivel érzem, hogy van itt még pár belőle. Lehet, hogy kint nem figyeltem eléggé rá és azért kerülte el a figyelmem.